Rögtön az elején tisztázzunk egy félreértést! Ha elmész egy olyan tréningre, ahol már az első perctől lazán végigmész az összes pályán vagy jelentősen alakítanak a nyomvonalon, hogy kényelmesebben kijöjjenek a visszafordítók, akkor bizony rossz helyen jársz. A jókedvű kanyargásra megfelelnek kedvenc szerpentinjeid is, ezért kár a drága benzint elpöfékelni egy üres parkolóban. A gyakorlás célja ugyanis az, hogy szintet lépj, legyőzd egy-két démonodat vagy egyszerűen megismerd, hogy nem csak egy igazság létezik a motor hatékony irányításával kapcsolatban. Ez pedig lehetetlen, ha a jelenlegi tudásszintedhez - vagy az alá - lövik be az elvárásokat, hiszen ennyi erővel a sulikban is bevezethetnék a mínusz egy és mínusz kettő osztályzatokat, hogy a bukásra álló tanuló is büszke lehessen az eredményére... A cél a fejlődés, és ehhez bizony olyan feladatot is be kell vállalni, ami elsőre nehéznek vagy esetleg ijesztőnek tűnik.
Mielőtt kedved szegi ez a spártai keménység, fontos megjegyeznem, hogy a teljesített leckék végén eddig csak jókedvűen - és büszkén - mosolygó motorosokat láttam, ami folyton újabb és újabb célok elérésére ösztönözte őket. Nem mellesleg ez adott erőt azoknak is, akik esetleg éppen feladni készültek az adott gyakorlatot, egyszóval semmi nincs ingyen, de hidd el, a siker és az élmény mindenért kárpótol.
Keress egy jó helyet!
Sokan azért nem vágnak bele az önképzésnek ebbe a formájába, mert azt gondolják, hogy tükörsima és legalább ezer négyzetméteres betonplacc szükséges hozzá. Ennek ellentmond, hogy a legtöbb gyakorlat egy parkoló sarkában is kivitelezhető, sőt ahogy haladunk előre, egyre kevesebb és kevesebb hely kell majd a műveletekhez.
Legalább hét-nyolc méter - azaz két-három sáv szélességű - aszfaltcsíkra lesz szükséged, s kezdetben nem árt, ha ez a szélesség minimum 70-80 méteren át rendelkezésre áll. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy szinte bármelyik város kihaltabb parkolója vagy használaton kívüli ipari területe megteszi, s ha akad is egy-egy úthiba arrafelé, na bumm, az országutat sem vasalják ki előtted - legalább életszerű lesz a gyakorlás.
Mutatom az irányt
Ne ess kétségbe, ha éppen egy rokonod sem dolgozik a közútkezelőnél, és ezért nem tud hazahozni leselejtezett útjelző bójákat. A sportboltokban körülnézve 2-300 forintért már találsz feltűnő színű, kimondottan ilyen gyakorlásokra készített, 15-20 centi közötti magasságú műanyagbábukat, s a többféle színben elérhető, 30-35 centis változatok sem kóstálnak többet 6-700 forintnál. Fogjatok össze többen, hogy csökkenthessétek az egy főre eső költségeket, és szerezzetek be 20-30 darabot, lehetőleg többféle színből.
Tegyük fel, hogy beszerezted a bójákat, megvan az ideális placc - vagyis indulhat a tánc? Korántsem. Előbb érdemes gondosan portalanítani a kinézett helyet, amire megteszi egy-egy széles partvis is, majd elhelyezni az akadályokat helyettesítő műanyagbábukat. Ezek távolsága 13-14 méter legyen, amit csak akkor bővíts ki pár centivel, ha tényleg valamilyen elképesztő méretű vagy karakterű motorral próbálsz gyakorolni. Hogy viszonyítani tudj: a Gold Wing még nem tartozik ide, szóval a Boss Hoss tulajdonosok meg a kétezer köbcentinél nagyobb hengerűrtartalmú chopperek gazdái kaphatnak felmentést - a többieknek nincs kedvezmény. Ugyanakkor ne feledd el, hogy ettől eltérő méreteket is láthatsz egy-egy tréningen - a képzés, illetve az ott használt bérmotorok sajátosságaitól függően hat és tizenöt méter között váltakozik a bóják távolsága.
Tudom, lapozzunk már, induljunk el végre, de ez még mindig nem a start pillanata. A gyakorlást ugyanis csak bemelegítés után tudod igazán hatékonyan elkezdeni, s igaz ez rád, valamint a motorra is. A hidegen rángató paripa nem lesz a segítségedre, miként a görcsös izmok sem barátai az efféle mókának. Ezért várd ki, amíg a hűtőfolyadék eléri az üzemi hőmérsékletet, s addig magad is mozgasd át a tagjaidat, hidd el, mindkettő hasznos lesz a gyakorlatok során!
Most, hogy minden körülmény ideális, nekivághatsz - először is járd be párszor a szlalompályát, ismerkedj az ívekkel! Mindig álljon egy társad a közelben, aki látja, vizsgálja a mozgásod, a későbbiekben neki még nagy szerepe lesz. Szóval gurulj végig néhányszor, mégpedig a megszokott módon, nagyjából állandó tempóval, a bóják mellett elhaladva. Ha ez már lazán megy, most képzeld azt, hogy a bóják között egysávos, azaz nagyjából két méter széles aszfaltcsík kanyarog, s most menj úgy, mintha annak a közepén kellene haladnod! Ne nyesd le a fordulókat, inkább Kerüld el messze a bóják szélét - legyen mindig legalább 80-90 centi a motorod és a jelzések között! Ha hatszázas vagy 750-es - esetleg ennél kisebb - motorod van, kapcsolj kettesbe, s úgy teljesítsd a gyakorlatot! Ehhez szükséged lesz egy kis trükkre, hogy igazán ritmusosan és hasonló sugarú íveken tudj végigmenni. Ez mindössze annyiból áll, hogy amikor elkezded az egyes fordulókat, röviden, de határozottan lenyomod a fékpedált, nagyon ügyelve, hogy a gázt ne vedd el közben!
Elsőre valószínűleg győz az ösztön - és másodikra is -, azaz önkéntelenül a gázmarkolaton is mozdítasz fékezés közben, de szépen, lassan le tudod szoktatni magad a megszokott reflexről, s akkor már „egy gázon", csupán a fékkel játszva szabályozod majd a motor által leírt ívet. Közben mindvégig emlékezz az előző részben elhangzott tanácsokra, vagyis irányítsd, és ne kormányozd a vasat! A kormányt csak annyira fogd, hogy a gázkezeléshez szükséges erőt kifejthesd, alkarjaid soha ne legyenek feszesek, saját súlyodat a combjaiddal tartsd meg! Próbaképpen akár menj is pár kört - előbb laza lábakkal, a kormányon támaszkodva, majd fordítva, hogy megérezd, mi is a különbség az egyes üléshelyzetek között.
Felsőbb osztályba léphet
Általában a kezdőknek is elég negyed óra, húsz perc, hogy a ritmusos mozgással ráhangolódjanak a folytatásra. Itt annyival lesz nehezebb dolgod, hogy a bójákat eltoljuk oldalirányba, mégpedig egy-egy méterre az eredeti nyomvonaltól. Az eddig ajánlott hátsó fék használata immáron kötelező, hiszen csak így tudod majd kivitelezni a gyakorlatot. Ez a mozgás az országúton egymásba fűződő íveket szimulálja, mégpedig úgy, hogy - a tempótól függetlenül - ránevel a helyes testtartásra és a megfelelő fókuszálásra, ami az egész tréning egyik legfontosabb eleme.
Ősi, berögzült ösztön, hogy közvetlenül magad elé nézve azonosítod a rád váró akadályokat, feladatokat. Ezzel szöges ellentétben most úgy kell viselkedned, hogy „előre dolgozva" megtekinted a motorodtól számított második bóját, pontosabban a mellette futó nyomvonalat, s már az előző forduló során felméred a rád váró ívet, így amikor odaérsz, ismét automatikusan a következő kanyarra koncentrálhatsz. Elsőre talán fura lesz, hogy a motor hossztengelye és a tekinteted iránya nagyjából derékszögben áll egymással, azonban ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy tényleg lazán és biztonságosan terelgesd a géped. Ha közvetlenül magad elé figyelsz, óhatatlanul gyorsnak érzed majd a tempót, hiszen nem tudod lekövetni a mozgást, s nem is leszel képes előre tervezni.
Itt jut szerephez a külső segítő, aki figyelmeztet - ha az S-alakú pálya rendre elcsúszik, azaz a be- és a kivezető ív messze nem egyforma - jellemzően utóbbi a szűkebb -, akkor nem fókuszáltál elég messzire a gyakorlat közben. Mivel ez egy fokkal összetettebb mozgás, és tulajdonképpen ennek tökéletes (!) kivitelezése adja meg az alapot a folytatásra, szánj rá bőven időt, akár rövidebb pihenőkkel is megszakítva a motorozást.
Felmerülhet az a kérdés, hogy mi haszna van az ilyen lassú, 20-40 km/órás sebességgel végrehajtott játékoknak, ha országúton jellemzően ennek a kétszeresével kanyarodunk? Nos, az elv és a kivitelezés aligha változik, legfeljebb annyiban, hogy a tempó növelése során a testtartás módosul kissé - míg 60-80 km/óráig inkább a motort magad alól „kidöntve" tudsz biztonságosabban fordulni, felette a géppel együtt mozogva, illetve a nyeregből kanyar belső íve felé mozdulva tudod hatékonyan irányítani azt. Előbbi technika több szempontból is előnyösebb, hiszen magasabban ülve jobban belátod az előtted álló útszakaszt, valamint így a balos íveken a motor kormánya lesz a legszélső pont, nem pedig a sisakod vagy a térded, ami nem éppen hátrány, amikor a sávodba átlógó szembejövő miatt ívváltásra kényszerülsz...
Összefoglalva tehát alapvetően három dolgot kell tökéletesen elsajátítanod, hogy továbbléphess, illetve magabiztosabban ülj a motoron. Az előző részben már részletesen bemutatott helyes üléspozíció most kiegészül az egyenletes gázkezeléssel, illetve a motorozás Szent Gráljával, a megfelelő nézőponttal, azaz a fókuszálással. Amikor az eltolt szlalom során ösztönösen tekintesz messze előre, a következő akadály mellé, a kormányt éppen hogy érinted, testtel irányítva a gépet, s kanyarodás közben a gázmarkolat állása sem változik, nyugodtan mondhatod, hogy készen állsz a következő lépcsőfok leküzdésére.
Hágóra fel!
Ha nem megy elsőre, és másodikra sem, ne keseredj el! A nagyobb, erősebb gépekkel gyakran hosszú időbe telik, míg teljes lesz az összhang, ráadásul nem csak ez az egy technika létezik ebben a témában. Alternatívaként a szakaszosan elvett és ráadott hajtással befolyásolt irányítást is oktatják, mely a kisebb motorokon szintén hatékony, vagyis a fenti módszer inkább színesíti, bővíti a biztonságos motorkezelésről alkotott képet, s megkönnyíti a testesebb masinák terelgetését.
Akárhogy is, a gyakorlás nem lesz eredménytelen, s igazi értelmét a következő epizódban nyeri el, amikor - virtuálisan - ellátogatunk Európa legvadabb hágóira. Végre eltüntetjük a majrécsíkot a gumiról, igaz, mindezt második fokozatban araszolva tesszük majd... Jönnek az egyre keményebb kanyarívek , a szűkülő fordulók, s a népszerű látványutakra jellemző visszafordítók. A cél, hogy megszűnjön a különbség a kézre álló balos, illetve a kevésbé ösztönös jobbos fordulók között, amihez szinte lábtartóig kell döntened a gépet - mindkét irányba. Addig is jó gyakorlást kívánunk mindenkinek, hamarosan érkezünk a következő résszel!