Bármennyire is kézenfekvő gondolat motorkerékpárra ültetni az orvost, hogy gyorsan odaérjen a bajbajutottakhoz, kivitelezése sokkal trükkösebb feladat mint gondolnánk. Egyrészt nehéz olyan szakembert találni, aki hajlandó és tud is motorozni, másrészt már-már lehetetlen egy egész mentőautót három dobozba bezsúfolni, a költségekről nem is beszélve. Mindezek ellenére, még ha nem is tudunk róla, Magyarországon működik a világ egyik legszínvonalasabb mentőmotoros szolgálata. Nézzük hát kik vigyáznak ránk, amíg a kanyarokat vadásszuk!
Ha ló nincs...
Motorkerékpáros mentés már az XX. század elején is létezett, ám a háború után inkább a járműhiány jelentette kényszerből vetettek be alternatív közlekedési eszközöket. Beteget szállítani ugyanis kétségkívül kisteherautó méretű kocsival a legpraktikusabb, de azok nagy része sajnos elpusztult a frontokon. Vagyis mentettek mindennel, ami csak mozgott, így oldalkocsis motorkerékpárral is. Ám akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy békeidőben az orvos végezze el a gépkocsivezető és az ápoló feladatát is, ezért az egyszemélyes egység nem jöhetett szóba. Különben is, hová vezetne az, ha a tekintetes doktor úr automobil helyett efféle szerkezettel közlekedne.A nyolcvanas évekre azonban a motorozás világszerte olyan népszerű hobbivá és praktikus közlekedési formává vált, hogy az orvosok is mind nagyobb számban pattantak két kerékre munkaidőn kívül. Innen pedig már csak egy lépés volt a szervezett motoros mentés megjelenése. Idehaza a nem éppen újítókészségéről és modern működéséről ismert Országos Mentőszolgálatnál viszont egészen a kétezres évek közepéig kellett várni a megalakulásig, amikor néhány lelkes orvos addig kilincselt, lobbizott és szervezkedett, mígnem a döntéshozók beadták a derekukat.
Ennek megfelelően az OMSZ Mentőmotoros Szolgálat , 2005 nyarán egy hónapos próbaüzemet tartott a Balaton partján. Az első motorként birtokba vett Yamaha FJR1300 és a négy orvosból álló csapat minden kétséget eloszlatott, és egyértelműen igazolta az újfajta mentőegység létjogosultságát. Az elképzeléseknek megfelelően gyorsan célba értek a sétányokon, a strandokon vagy épp a bedugult autópályán. Természetesen a szűkös anyagi keret erősen behatárolta a lehetőségeket, így alakult ki például az a gyakorlat is, hogy idehaza nem párban dolgoznak a mentőmotorosok. Ám ez nem korlátozza lehetőségeiket, mert ahogy az eltelt években bebizonyították, a betegmozgató eszközök kivételével egy rohamkocsinyi felszerelést is fel tudnak pakolni a motorra. Olyannyira, hogy eszközeit tekintve mára világelsővé vált a hazai szolgálat, és az is unikum, hogy mentőtisztek és szakorvosok is vannak a csapatban, ráadásul mindketten kibővített beavatkozási jogkörrel tevékenykednek.
A kísérleti üzem ugyanakkor számos problémát is felvetett, de persze a motorosmentés jellegéből adódóan a világon mindenhol folyamatos fejlesztést igényel. Fejlődnek a beavatkozási protokollok, az orvosi műszerek, a motorkerékpárok, de még a megkülönböztető jelzések is, így a színfalak mögött a Magyar Mentőmotor Alapítvány is lázasan dolgozik egész évben. Az első Yamaha FJR1300-ra például még olyan megkülönböztető fényjelzést szereltek, amilyet épp szerezni tudtak, ám a nagy fogyasztású villanófények és stroboszkópok könnyen leszívják az akkumulátort, ami ettől előbb-utóbb tönkremegy. De azt is a tapasztalat mutatta meg, hogy nem jó a szirénát az idomra rögzíteni, mert idővel elrepeszti azt. A jelenleg használt „plug and play” rendszert hosszas keresgélés után, egy angol kiállításon találták meg. Ez még a típusspecifikus kábelkorbácsokat is tartalmazza, így új motor vásárlásakor az importőr pillanatok alatt, barkácsolás nélkül be tudja szerelni.
Rendkívüli terhelés
Maguk a motorkerékpár-típusok is változtak az évek során. Hiába óvják ugyanis a gépeket, és cserélnek olajat a szervizintervallum felénél, nehezen bírják az extrém igénybevételt. A kezdetben használt Yamaháknál például háromszor lépett fel komoly váltóhiba, és egy zárlatos gyújtáskábel is többször is térdre kényszerítette az egyiket, mire végül egy maszek villamossági szerelő kiküszöbölte a hibát. A három gyári túradoboz zárszerkezetei sem bizonyultak örök életűnek, de egyébként is volt mit javítani a felszerelés elhelyezésén, mert kezdetben bizony nejlon zacskókba rámoltak mindent. Ezért egyik télen Dr. Demeter Balázs az alapítvány műszaki vezetője barátaival, otthoni technika szakkör keretében műanyag lapokat ragasztott a gyári dobozba, a felszerelést pedig kis táskákba rendezte. Az így született koffer jól használható volt ugyan, de látszott rajta, hogy itt is van hova fejlődni.
2009-ben támogatói ajándékként egy Harley Davidson Electra Glide Police modellel bővült a flotta. Igen ám, de a prémiumkategóriás nehézbombázóról idővel kiderült, hogy fenntartása gondot jelent a kis költségvetésű alapítványnak, még úgy is, hogy a márkaképviselet gyakran ajándékba adta az alkatrészeket, és nagyon segítőkészen állt a mentőmotorosokhoz. Emellett az sem könnyítette meg a munkát, hogy minden amerikai vagy még inkább Harley-szabvány szerint készül a motorhoz, vagyis még a tetszetős oldaltáskákba sem volt könnyű felszerelést elhelyezni. Mindezt a bivalyerős motor és a stabilitás sem kompenzálhatta, kiváltképp, hogy az alacsony termetű orvosok némelyikének a lába is alig ért le róla.
Időközben, egész pontosan 2008 nyarán Budapest legforgalmasabb részein elindultak a mentőrobogók is. A kezdetben 50 köbcentiméteres gépeket mára 300 köbcentiméteres, megkülönböztető jelzésekkel felszerelt Honda SH300-asokra cserélték, és a mentőszakápolókból, illetve mentőtiszthallgatókból álló csapat száma is kilenc főre emelkedett. A kibővített beavatkozási jogkörrel felvértezett egységek különösen hatékonyak a sétálóutcákkal teletűzdelt, sűrű forgalmú belvárosban, így komoly terhet vesznek le a mentésirányítók válláról.
Sárkány ellen
2010-ben aztán megérkeztek az első Honda ST 1300 Pan Europeanek, és nagyon hamar kiderült, hogy a könnyen kezelhető, kardánhajtású túragépek ideálisak a feladat elvégzésére. Megbízhatóságuk minden eddigi típusnál jobbnak bizonyult, meghibásodásra az eltelt három szezonban nem nagyon volt példa. Ezekhez már Angliából rendelték meg, a londoni motoros mentőknél bevált belső táskákat, megkülönbözető fény- és hangjelzéseket, hatalmasat lépve előre a házilagos megoldásokhoz viszonyítva.
Majd jött az újabb érdekes fordulat, amikor két évvel ezelőtt megérkezett az első Honda VFR1200X Crosstourer, és kiderült, hogy ezek bizony még a Pan Europeaneknél is ütősebbek, és az autópályán is remekül helyt állnak. Természetesen ezeket is kiváló minőségű fénydiódás kék lámpákkal és nagy teljesítményű szirénával szerelték fel, illetve a szponzornak hála Hepco&Becker dobozszettet is vásárolhattak hozzá. Ez utóbbi az eddigi legjobb megoldás, így a jövőben egységesen minden motorkerékpárhoz ilyen dobozokat gyártatnak majd idehaza, és ha minden jól megy, a belső táskák is itthon készülhetnek, ezzel is megkönnyítve a szervizelést és az esetleges garanciális ügyintézést. A Honda motorkerékpárok másik előnye, hogy a márkaképviselet rugalmasan működő szervizhátteret biztosít, és a Safety-Hungary közreműködésével a vezetéstechnikai tréningek lebonyolításában is sokat segít. Emellett az importőr a rendezvényekre is gyakran invitálja őket, és ez a szolgálat szervezői szerint komoly előny, elvégre a működéshez szükséges pénzt csak akkor tudják előteremteni, ha kapcsolatba kerülhetnek az emberekkel.
Pénz pedig sok kell, ha világszínvonalon akarják végezni a motoros mentést. A gépek és eszközök beszerzése, illetve fenntartása is drága mulatság, emellett sok a költséges, de elengedhetetlen háttértevékenység is. Így például minden tavasszal és ősszel két-három napos, vizsgákkal egybekötött szakmai továbbképzést szerveznek, illetve a szezon elején mindenkinek egy-két-három napos vezetéstechnikai tréningen valamint alkalmassági vizsgán kell részt vennie. A Magyar Mentőmotor Alapítványnál tehát sokat dolgoznak a személyzet csúcsformában tartásáért, és még ennél is több munkát ad a szakmai háttér megteremtése. Mindazonáltal mára az egész nemzetközi szakma nagy érdeklődéssel figyeli az olyan eredményeket, mint az idén világelsőként bemutatott egyszemélyes gyermek-újraélesztési protokollt.
Mindebből nekünk persze annyi a lényeg, hogy néhány elhivatott, motorszerető orvosnak hála, ma már nagyobb biztonságban vagyunk, ha egy kanyar nem adja ki, vagy egy autósnak éppen útban vagyunk sávváltáskor. Az Országos Mentőszolgálat kötelékében működő Mentőmotoros Szolgálatra nemcsak bátran rábízhatjuk a bőrünket, hanem annak tudatában várhatjuk a segítségnyújtást, hogy barátok, sőt testvérek jönnek értünk...