Ránk, motorosokra különösen igaz, hogy a dehidratáció valós, gyakran előforduló probléma, ráadásul ez egy alattomos, szinte észrevétlenül kialakuló állapot. Nehéz elképzelni, hogy egy nap akár 6-8 liter folyadékra is szüksége lehet az embernek, ugyanakkor elég csak ledobni az esőruhát egy hosszabb etapot követően - az ott összegyűlt izzadtságból tisztán látszik, hogy mennyi vizet is veszítünk motorozás közben.
Aggasztó előjelek
A jelenlegi ismeretek szerint a testsúly két százalékának megfelelő mennyiségű folyadék elveszítésekor beszélhetünk kiszáradásról, az öt százalékos határt átlépve pedig már súlyos tünetek is jelentkezhetnek. Egy hetvenkilós motorosnál ez annyit tesz, hogy 1,4 liter kilélegzett és kiizzadt folyadék után már megnő a reakcióidő, romlik az összpontosítás képessége, azaz a koncentráció már korántsem lesz olyan, mint induláskor.
Ha ez a vízveszteség aránya eléri az öt százalékot - azaz egy átlagos testalkatú ember esetében a 3,5-4 litert - szédülés, hányinger, fejfájás, általános gyengeség és zavartság lesz úrrá rajta, ami vezetés közben - pláne egy motoron - követlen veszélyt jelent. Elsőre soknak tűnhet a négy liter, pedig a valóságban nem is tart olyan sokáig ennyit izzadni, főként a jól szellőző motorosruhában, amiből észrevétlenül el is tűnik ez a mennyiség. Edzés közben egy átlagos ember 0,8-1,4 liternyi folyadékot veszít óránként, míg a profi sportolók akár három litert is (!), s mivel a motorozás, mondjuk egy kanyargós, sok mozgást követelő szakaszon már fizikai terhelésnek számít, nyakig beöltözve nyugodtan számolhatunk az edzőteremben elveszített mennyiség felével. Ez annyit tesz, hogy egy tank benzin kimotorozása közben - mondjuk nyári forróságban - egy-másfél liter vízveszteség is összejöhet, azaz máris megérkeztünk a veszélyesnek számító kétszázalékos határra...
Tehetsz ellene, tegyél ellene!
Fontos tudnod, hogy a szomjúságérzet egészen mást jelez, mint például az éhség. Míg a gyomor korgása csak egy előjel, hogy ideje valami étel után nézned, a szomjúság inkább figyelmeztetés, hogy valami nincs rendben, vagyis a már kialakult vészhelyzet következménye. Remek példák erre a súly- és vízveszteség következtében bekövetkező fizikai reakciók is. Egy átlagos testalkatú ember simán elveszítheti testtömege ötödét, legfeljebb legyengül tőle, míg a saját súlyához viszonyított tízszázalékos vízveszteség az izmok bénulásához, a 15 százalék körüli érték pedig akár halálhoz is vezethet. Muszáj hát valahogyan pótolnod a folyadékot, ami motoron nem is annyira egyszerű feladat.
Autóban ülve csak lecsavarod az ásványvizespalack kupakját, alaposan meghúzod a flakont, s már túl is vagy rajta - egy szuszra pótoltad az adott óra vízszükségletét. Motoron egy kicsit bonyolultabb a helyzet, de persze erre is van megoldás, ugyanis akadnak ügyes kiegészítők a kiszáradás elkerülésére. Legegyszerűbb, ha a tanktáskában pihen egy-egy félliteres, behűtött vizespalack, egy neked és egy az utasodnak, melyekből bármikor, leszállás nélkül ihattok. Sokkal kifinomultabb, ha beszerzel egy felvehető víztartályt, melyben jellemzően egy-két liter frissítőt vihetsz magaddal.
Ehhez csatlakozik egy rugalmas cső, így le sem kell szállnod a motorról - akár városban, a pirosnál várakozva is ihatsz pár kortyot. Kifogásként azt szokták felhozni, hogy a sok ivás után minduntalan félre kell állni, hogy az ember könnyítsen magán, azonban ez korántsem igaz. Beosztva, mondjuk fél óránként pár kortyot magadhoz véve egyszerűen elpárolog a nedű, s ha mégsem, a következő tankoláskor majd megszabadulsz a „ballaszttól".
Közeleg a nyári főszezon, s már most, májusban is harminc fok feletti hőmérsékletet mérhettünk, azaz tényleg beköszöntött köznapi és meteorológiai értelemben is a kánikula. Érdemes hát észben tartani, hogy ne csak a motorod hőháztartása legyen rendben, hanem a saját hűtésedre is figyelj a legforróbb napokon.