Minden év májusának végén rajongók tízezrei látogatnak el az Ír-tenger közepén található Man-szigetre, hogy élőben kísérhessék figyelemmel a világ leggyorsabb és legveszélyesebb motorversenyét. Az egyébként csendes és nyugodt vidék ilyenkor a motorsport fanatikusok zarándokhelyévé válik, s nem csupán egy hétvége erejéig, mint a legtöbb versenysorozat esetében. A Man TT ugyanis - az időmérő edzésekkel együtt - csaknem két hétig tart.
Kategóriák
A százöt éves múltra visszatekintő rendezvényen számtalan géposztályban írtak már ki versenyeket, különböző kritériumok alapján, de az elmúlt években sokat változott - és egyszerűsödött - a versenykiírás. 2009 óta - TT Zero néven - meghirdették az elektromos meghajtású motorok viadalát, s tavaly már egész jól muzsikáltak az akkumulátoros masinák: három pilóta is túlszárnyalta a 100 mérföld/órás átlagsebesség bűvös határát. Ezzel egy időben a kétüteműek is eltűntek A Szigetről, és a Lightweight kategória 250-esei helyett a Supertwins versenyen bizonyíthattak a - többnyire fiatal - harcosok, de a nagy nevek közül is többen kipróbálták magukat az új osztályban. Itt a Kawasaki ER6-osok voltak a leggyorsabbak a 650-es Suzukik és az egyetlen egy Yamaha előtt. A "Formula" géposztály nyugdíjazása óta a legnagyobb érdeklődés a hatszázas Supersport, valamint az ezres Superstock és Superbike kategóriák versenyeit övezi, s ezek közül is kiemelkedő az utolsó napon megrendezett Senior TT, ahol csak a legjobbak indulhatnak.Fák, kőkerítések, villanyoszlopok és szakadékok mellett száguldanak, manapság már sokszor 330 km/óra feletti tempóval, nem csoda hát, hogy a TT szinte minden évben halálos áldozatokat szed. Ezt a 2010-ben elszenvedett bukást Conor Cummins hihetetlen módon túlélte, és továbbra is versenyzik
Felturbózva
Az ezredfordulót - és a huszonhatszoros győztes Joey Dunlop halálát - követően a TT népszerűsége egyre csökkent, egészen 2006-ig, amikor Paul Phillips lett Man-sziget TT-ért és Motorsport Fejlesztésért Felelős Vezetője. A fiatal és elkötelezett úriember hatékony lépéseket tett annak érdekében, hogy megfordítsa a kedvezőtlen folyamatot. Felrúgott néhány idejétmúlt hagyományt, és meggyőzte Man-sziget kormányát, hogy érdemes invesztálni a rendezvény profi lebonyolításába, hiszen ha egyre több látogatót vonz az esemény, a turisztikai bevétel is nőni fog.
Ismert és gyors versenyzőket csábított a TT-re, és a biztonságra is minden eddiginél nagyobb hangsúlyt fektetett. Új szabályokat vezetett be a több mint ötszáz pályabíró kiképzésére vonatkozóan, és az újonnan érkező pilóták - az ún. Newcomerek - felkészítésére különös figyelmet kezdett fordítani. Ehhez aktív és visszavonult versenyzők segítségét vette igénybe, akik hasznos tanácsokkal látják el a Newcomereket. Ezt önállóan csak sok-sok év tapasztalata során lehetne megszerezni, s ennek köszönhetően a híresen veszélyes Tourist Trophy modernkori történetében már két olyan esztendőt is említhetünk (2008 és 2012), amikor a viadalon senki sem vesztette életét... Mr. Phillips szorosabbra fűzte a kapcsolatot a médiával is, és a versenyt egyre több televízió-csatorna kezdte közvetíteni. Ezek az intézkedések végül meghozták a várt eredményt, s a TT ismét a régi fényében tündököl.
Az elmúlt években a pálya leglátványosabb pontjai mellé különleges kamerákat telepítettek. Az általuk rögzített ámulatba ejtő szuperlassított felvételek körbejárták a világot
A jelenkor hősei
Ha valaki manapság meg akarja nyerni a TT-t, John McGuinnesst kell legyőznie. A 41 éves angol versenyző 1996-ban debütált a szigeten, és tavaly zsebelte be tizenkilencedik győzelmét. Hatszor végzett elsőként az írországi North West 200 utcai versenyen, 1999-ben megnyerte a Brit 250-es bajnokságot, de versenyzett a MotoGP-ben és az AMA bajnokságban is. 2011 óta a Honda TT Legends csapat első számú pilótájaként az Endurance Világbajnokságon is részt vesz.
Annak ellenére, hogy versenygyőzelmet még nem könyvelhetett el, a Man TT legismertebb arca manapság Guy Martin, a torzonborz kamionszerelő Angliából. Népszerűségét legalább annyira köszönheti szókimondó stílusának, mint bámulatos tempójának, amely 2004 óta tizenhárom dobogós helyezéshez volt elég.
A 2011-es esztendőben "Az évszázad szerencsejátékosaként" is emlegették Gary Johnsont, mert abban az évben szó szerint minden vagyonát a TT-n való szereplésre költötte. Végül bejött a dolog, megnyerte a második Supersport futamot - Martin és McGuinness előtt - s az azzal együtt járó busás pénzdíjat is.
Az új-zélandi Bruce Anstey kilencszer győzött itt, az ausztrál Cameron Donald és az angol Michael Rutter kétszer, de ne feledkezzünk meg az észak-ír Dunlop fivérekről sem (Joey Dunlop unokaöccseiről), a csendes Williamről és a nagydumás Michaelről. Utóbbi már háromszor állhatott a bray hill-i dobogó legfelső fokára. A Newcomerek idei sztárja az ausztrál Joshua Brookes, aki az elmúlt években a Brit Bajnokság kemény mezőnyében keltett feltűnést. A sikeres versenyzőmúlt ellenére Josh szerényen nyilatkozik a TT-s debütálásról, hiszen tudja, ha valaki itt jól akar szerepelni, ahhoz rengeteg tapasztalat és alapos helyismeret szükséges.
A Sziget trükkjei
Még a legnagyobb sztároknak is okoz meglepetést a pálya, ezért tulajdonképpen folyamatosan tanulnak, hiszen a több mint 60 kilométeres útszakasz minden centiméterét szinte képtelenség teljesen megjegyezni, ráadásul az aszfalt felülete is évről évre változik. A TT versenyzők tehát különösen tisztelik a Mountain Course-t, na meg persze egymást is.
Meglepő módon a világ legőrültebb utcai versenyén a nyugodt és lágy motorkezelés a siker kulcsa. Érdekes kontraszt, hiszen kevesen gondolnák, hogy a 300 felett száguldó, idegesen pattogó, és sokszor a kormányukat erősen beszitáló gépeken a finom vezetéstechnika lehet a célravezető. Pedig a leggyorsabbak egytől-egyig ezt állítják. John McGuinness szerint "jobb ha nem indulsz el a TT-n, amíg nem vagy tisztában az élettel. Előbb egy kicsit le kell higgadni." Nem véletlen, hogy sokuk túl van a harmadik - sőt, a negyedik - X-en.
Magyarok A Szigeten
A Tourist Trophy történetében eddig három magyar résztvevővel büszkélkedhetünk. 1971-ben, amikor a TT még a Gyorsasági Világbajnokság egyik állomása volt, Marsovszki Gyula az 58 versenyzőből álló 250-es kategória mezőnyében az elismerésre méltó hatodik helyen ért célba.
Később Szabó II. László is eredményesen küzdött a legendás pályán, Bitter Sándor pedig 2006-ban indult először a félelmetes tempót diktáló ezer köbcentis Superstock és Superbike masinákkal.
Az ultrarövid féktávok itt mit sem érnek, a lényeg, hogy lendületből menjünk. A versenyzőket 10 másodpercenként indítják egymás után, tehát azok számára, akik jól ismerik a pályát, mindössze két ellenfél létezik: az óra és saját maguk. Persze nagy adag szerencse is kell, hiszen ez az egyik leginkább motorgyilkos technikai sport: a blokkok sokszor hosszú perceken át forognak a tiltás közelében...Amikor 2009-ben Valentino Rossi ment egy bemutató kört a szigeten, a menet után azt mondta - "Nagyon tisztelem azokat a versenyzőket, akik teligázon végig mennek ezen a pályán a Superbike-okkal. Nagy bátorság és koncentráció kell hozzá. Ezek a fickók igazán tökösek." Ezek után mit is mondhatnánk mi, "egyszerű halandók"?
A TT nyilvánvalóan a Földkerekség legőrültebb versenye, mégis csupán a legnyugodtabb, legbölcsebb és legokosabb versenyzők számára teremhet itt babér. Idén május 25-én veszi kezdetét az edzéshét, majd június 1-től 7-ig következnek a versenynapok, egy-egy szünnap közbeiktatásával. Aki teheti mindenképpen látogasson el a Man TT-re, de jobban teszi ha jó előre gondolkodik, mert a szálláshelyek már egy évvel a rendezvényt megelőzően betelnek...
Onboard video - egy teljes kör a Man szigeti pályán