A sokat látott szépkorúak is ámulva lesték az elmúlt napokban, hogy milyen súlyos természeti csapás érte a hegyvidéken lakókat, hiszen az élővilágot megtizedelő ónos eső soha nem látott pusztítást végzett az erdőkben és a lakott területeken. Azonban sem a cudar körülmények, sem a verseny óta benne lappangó, majd néha fel-feltörő tüdőgyulladás nem állhatta Sanyi útját, aki folyamatos erőnléti edzéssel készül a következő szezonra. A tréningek szüneteiben faggattuk arról, hogyan érezte magát a makaói hétvégén, és hogy milyen tervekkel vág neki a 2015-ös idénynek.
- Aligha kell téged, a legsikeresebb magyar utcai versenyzőt bemutatnunk, de a makaói aszfaltcsík már kevésbé ismert a nagyközönség előtt. Kérlek, mesélj róla néhány szóban, miért is speciális, különösen nehéz ez a pálya?
- Fantasztikus adrenalinbomba, ugyanis egész végig korlátok és falak között megyünk, de azt hiszem, ez kristálytisztán látszik a videómon is. A hegyi szakasz különösen nehéz és nagyon szűk, itt szinte lehetetlen előzni, a testünk gyakran hozzáér a falakhoz vagy a korlátokhoz, csak hogy tartani tudjuk az ideális ívet.
Nem véletlen, hogy ide az egész világról csupán 32 kiemelt utcai versenyzőt hívnak meg minden egyes évben.
- Ha jól tudom, már az is komoly küzdelem volt, hogy a rajtrácsig eljuss, ugyanis pénzügyi és egészségügyi problémák is hátráltattak. Hogyan sikerült mégis átverekedned magad a nehézségeken?
- Az anyagi nehézséget az okozta, hogy az indulás előtt egy héttel tudtam meg, hogy engem is meghívtak, pedig akkor már letettem a részvételről, főleg a nem túl acélos idei TT-szereplés után. Azt kell mondjam, meglepően gyorsan jött a segítség, hogy a csapatnak átutalhassam a gumik használatéért és persze - többek között - a versenymotorért járó összeget, azonban fontos kiemelni, hogy ezen felül a teljes részvételemet, vagyis minden más egyebet a rendezők fizettek. Költségeim gyors és hatékony előteremtésében a Shox, a HÉP, a Hardtoil, a Díszítőfestés, a Workerline Kft., a Pazirik Kft., a Schmidtgép Kft. és jó néhány lelkes szurkolóm segített, akiknek ezúton is köszönöm a támogatást.
Bátran állíthatom, hogy fizikálisan a legjobb formámban utaztam el, s csupán az okozott némi fejtörést, hogy a TT után nem ültem motoron egészen a mostani megmérettetésig. No persze az sem volt jó előjel, hogy a hétvégén használt VRS Hondát csak fényképen láttam egészen az edzés megkezdéséig. Sajnos a hosszú és fárasztó utazás nem múlt el nyomtalanul, ugyanis a második nap tüdőgyulladást kaptam, amit a mai napig is nyögök. A GP orvosa azonban sokat segített kint, a tudása és az akaraterőm révén a betegség sem húzhatta át a számításaimat, így végül minden edzésen és futamon részt vettem.
- Az edzéseredmények tényleg az igazolják, hogy a betegség alulmaradt veled szemben, hiszen az előkelő második helyet szerezted meg a warm-up során...
- A Hondával gyorsan összebarátkoztam, és az sem hátráltatott, hogy superstock állapotban gyakorlatilag a mezőny leggyengébb motorja volt, mert bátran állíthatom, hogy még életemben nem ültem ilyen gépen, ami ennyire fantasztikusan viselkedett a kanyarokban. Úgy gondolom, a lóerőhiányt a hegyi szakaszon tudtam pótolni, és ez az eredményeimen is meglátszott. Az első kvalifikáció kivételével minden edzésen és a versenyen is másfél másodperccel gyorsabb voltam, mint tavaly, míg a mezőny eleje ugyanennyivel lassabb volt a 2013-as időkhöz viszonyítva.
Nehéz feladatnak bizonyult a gyári motorok és a nálam nyilvánvalóan jobb versenyzők ellen harcolni, de a warm-up egy különleges momentum volt számomra, ami sok erőt adott a küzdelemhez. Slickgumival mentünk fel a félig vizes, lassan felszáradó pályára, és nagyon élveztem a határok feszegetését, de nem titok, hogy az érzelmeim is vezéreltek, amikor utolértem ICE Valleys riválisomat. Tudnotok kell, hogy ő volt az, akinek a jókora hátrányomat és az ebből fakadó, bántóan gyenge TT-szereplésemet „köszönhettem" idén nyáron. Miként a videón is látszik, messze gyorsabb voltam nála, és úgy érzem, ezzel revánsot tudtam venni. Fantasztikus érzés volt, hogy ezt nem csak belülről láttam így, hiszen a boxba visszagurulva a csapatok és a versenyzők részéről is sok elismerést kaptam. Azután a futamon sajnos kétszer is elfékeztem magam, ezért le kellett dolgoznom az így szerzett hátrányt. Nagyon szerettem volna elcsípni a 17. helyet, és az utolsó előtti körben rá is koncentráltam a támadásra, de a folyamatos betegség miatt minden erőm elfogyott, és nem sikerült összehoznom az előzést.
- Mit tervezel a folytatásban, milyen kilátásokkal vágsz neki a 2015-ös évadnak?
- Jövőre szeretnék néhány teszten részt venni a Cadwell Parkban, valamint rajthoz állni az öt nagy utcai viadalon. Ezek sorrendben a Northwest 200, a Man TT, a Southern 100, az Ulster GP és év végén ismét Macau.
Persze nem volt ez másként tavaly és idén sem, a vágy és a tenni akarás megvan bennem, s az ígéretek záporoznak, de jelenleg még nincs kézzelfogható, biztos támogatóm. Mindent megteszek, hogy ez mielőbb változzon, és minden nap úgy készülök, mintha már indulnék is!
- Ha a látványos futam alapján valaki kedvet kap ehhez a lenyűgöző szakághoz, miként érdemes elkezdenie a felkészülést, magyarán mi kell ahhoz, hogy eredményes utcai versenyző legyen?
- A fent említett öt versenyhez a rendezők meghívása szükséges, amihez viszont elengedhetetlenek a nemzetközi eredmények. Az efféle viadalokon nincs nevezési díj, ezáltal pénzzel nem lehet bekerülni, sőt a rendezők fizetnek startpénzt, amennyiben kiválasztottak valakit.
A vezetéstechnikai részére vonatkozólag pedig úgy összegezném, hogy csak akkor tud valaki gyors lenni, ha pontosan úgy motorozik, mint egy rövid, hagyományos pályán, tehát teljesen kizárva a folyton leselkedő veszélyes körülményeket - másképpen egyszerűen nem megy. Egyébként szívesen csinálnék egy ilyen csapatot, elszánt rutinos versenyzővel, aki az első évében úgyis újonc lenne minden helyszínen, és én maximálisan segíthetném őt a korábban megszerzett tapasztalataimmal.