Végtelen hosszúságú, a feszültséget az egekbe emelő videosorozatot követően a kölni és a milánói kiállításon végre a nagyközönség is megcsodálhatta a Kawasaki nagyágyúját, mely a mérnökök elmondása szerint addigra már sok-sok kilométert megtett a japánok tesztpályáin. A tervezőzsenik után végre mi, halandó motorosok is megtudhattuk, mit rejt a H2R szokatlan, jövőbe mutató idomzata.
Nomen est omen
A motorozás hőskorának egyik lenyűgöző modellje, a háromhengeres, kétütemű 750SS Mach IV volt a most született gép névadója, sejtetvén, hogy az új generáció, a 2014 végén debütált Kawasaki H2 és H2R pont olyan fölényesen gyors lesz, mint azonos nevű elődje. Ehhez segítségül hívták a KHI, azaz a Kawasaki Heavy Industries által már ezernyi helyen alkalmazott mechanikus kompresszort, amit természetesen a korábbi, tonnás léptékű masinák után most szó szerint miniatűrre zsúfoltak össze. Az apró feltöltő különösen nagy terhelésnek van kitéve, hiszen primer és szekunder áttétele 9,2-szeresére gyorsítja a 14 ezres percenkénti fordulattal pörgő főtengely sebességét, tizedmásodpercenként kétszázszor (!) pördítve a cseppnyi, 12 lapátos tárcsát.
Az egyedülálló, 998 köbcentis, mindössze 55 millis löketű erőforrás a H2R-ben 310 lóerőt présel a főtengelyre, majd onnan a szokatlanul kompakt, hidraulikus tengelykapcsolón át a 190/650 R17-es hátsó kerékre. Nem mintha hiányozna, de persze ezen is dob egy keveset a Kawasakira jellemző Ram-Air légbeömlő, ami újabb 16 egységet pakol a lenyűgöző teljesítményre.
Vissza az utcára!
Mindez azonban kevesek játékszere lesz, hiszen az 50 ezer USA dolláros vételár még a nem éppen visszafogott fogyasztásáról híres tengerentúli vevőket is megrostálja. Nem úgy a H2 elnevezésű utcai kivitel, amit a házon belüli rivális ZX-10R és ZX-14R árának nagyjából másfélszereséért, 25 ezer dollárért hazavihetnek a zöldvérű rajongók.
A konkurens márkák pártolói és az örök fanyalgók persze egyből rávágják, hogy a szériaváltozat „karcsú" kétszáz lovat tud, és Ram-Airrel dúsítva is csak 210-et, amit tulajdonképpen bármelyik újkori ZZR is lepipál, s ehhez még turbinára sincs szüksége. A H2 erőssége azonban nem a puszta erő, hanem a lehengerlő forgatónyomaték, valamint a soha nem látott körítés, élen a spéci rácsszerkezetű, kiemelkedő szilárdságú és merevségű vázzal, no meg a hozzá kapcsolt bal oldalon futó lengőkarral.
Kompakt, mint egy hatszázas motor - csak éppen 200 lóerő feletti teljesítménnyel...
A KYB AOS-II Racing első teleszkóp sem az a kimondott hárompálcás vásári bóvli, elvégre elég csak ránézni a 43 millis csúszószár-átmérőjű csövek tetejére, hogy a pályázók is elismerően csettintsenek a pofonegyszerű és elképesztően széles tartományú állítási lehetőségekre.
A hátsó központi rugóstag szintén a KYB-től érkezik, természetesen a GPz- és ZX-hagyományoknak hagyományoknak megfelelően Uni-Trak himbarendszerhez kapcsolva, hogy még cizelláltabban kövesse le az út egyenetlenségeit, és tűrje a hátsó traktus gázadásra igencsak nagy terhelését.
Talán nem okoz meglepetést, hogy a valóban kemény superbike-okhoz hasonlóan a Kawasaki is a legendás Brembót kérte fel, hogy készítsen egy méltó fékrendszert a H2-höz. A talján mesterek dupla 330-as tárcsákban és radiálisan rögzített, oldalanként négy darab 30 millis munkahengerű alumíniumból készült Monobloc féknyeregben láttak elég „bátorságot", hogy a közel hat milliméter széles tárcsába harapva horgonyként lassítsák a 238 kilós menetkész tömegű motort.
A diszkeket a csillagformájú, modern műalkotásnak is beillő ötágú könnyűfém kerekekhez rögzítették, mely a Superbike VB-n szerzett tapasztalatok alapján extrém könnyűre faragott és grammra kiegyensúlyozott, hogy a pörgettyűs hatás ne gátolja a pilótát a pontos és gyors kanyarvételben.
Az utánozhatatlan belbecs mellé szemet gyönyörködtető külsőt álmodtak a dizájnerek, jóllehet, az elsőre kuszának tűnő ékforma kicsit sem öncélú - minden egyes millimétere a gyorsabb és élvezetesebb motorozást szolgálja. A gép elejét a földhöz passzírozó „szárnyak" és a Ram-Air páratlanul hatékony működését biztosító légbeömlők gondos mérnöki munka eredményeként születtek, a sebesség oltárán áldozva valamicskét a harmonikus, könnyen megszokható szépségből.
A spártai, s egyben bőséges visszajelzést kínáló nyeregben helyet foglalva kitölti a látómezőt az űrhajókat idéző műszeregység, főszerepben a hatalmas, analóg fordulatszámmérővel, s a több tucatnyi információval sokkoló TFT-panellel. A színes képernyőn egyszerre akár 26 (!) ikon tűnik fel, olyan korábban nem tapasztalt komplex csomagok állapotáról tájékoztatva, mint a kipörgésgátló, a személyre szabható teljesítményleadás vagy a KEBC, a Kawasaki saját fejlesztésű motorfék-szabályozója.
Ezeken felül intelligens blokkolásgátló, gyorsváltó, valamint elektronikus vezérlésű Öhlins kormány-lengéscsillapító garantálja, hogy a H2 nem csak méregerős, de a kanyarokban is utánozhatatlanul gyors gép, ami sok tekintetben etalonként tündököl a literes kategória élén.
Műszaki adatok - Kawasaki Ninja H2
Motor: folyadékhűtésű, soros, négyhengeres
Hengerűrtartalom: 998 cm3
Furat x löket: 76 x 55 mm
Keverékképzés: elektronikus üzemanyag-befecskendező, 50 mm-es torokátmérővel
Gumiabroncs mérete elöl: 120/70 ZR 17M/C (58W)
Gumiabroncs mérete hátul: 200/55 ZR 17M/C (78W)
Villaszög: 24,7 fok
Utánfutás: 108 mm
Kormányelfordítási szög: 27 fok
Hosszúság: 2085 mm
Szélesség: 770 mm
Magasság: 1125 mm
Tengelytáv: 1455 mm
Szabad hasmagasság: 130 mm
Ülésmagasság: 825 mm
Menetkész tömeg: 238 kg
Üzemanyagtartály térfogata: 17 liter
Maximális teljesítmény: 154,5 kW (210 LE)/11 000 ford./perc
Maximális forgatónyomaték: 140,4 Nm/10 000 ford./perc
Ár: 25 000 USD