Minden hazai vezető láthatott már körforgalmat, hiszen az ilyen megoldások az utóbbi évtizedekben gombamód szaporodtak a városokban és az elkerülőkön. Az egysávos kialakítás nem követel túlzott felkészültséget, hiszen az általános szabályok vonatkoznak rá. Aki kívülről hajtana be, a szokásos háromszög táblával találja szembe magát, ezért elsőbbséget ad a balról érkezőknek, jobbra pedig értelemszerűen nem kell figyelnie – többek között ez is előnye a körforgalmaknak.
Egyébként az alapvető szabályok nem biztosítanak előnyt a bent haladóknak, de hazánkban szinte mindenhol táblával szabályozott az elsőbbség, így a máshol alkalmazott jobbkéz-szabályt figyelmen kívül hagyhatjuk az itthoni példák elemzésekor.
Sokkal bonyolultabb a helyzet, ha többsávos körforgalomhoz érkezünk. Nem célunk reprezentatív felmérést készíteni, hogy vajon a vezetők hány százaléka jár el szabályosan, de a tapasztalat azt mutatja, hogy vannak hiányosságok a témában… Vegyünk egy alapesetet, kétsávos útszakasz és négy kihajtási lehetőség.
Nincs kiemelt célcsoport, hiszen a szombat éjszakai boyracerek és a másnap reggel piacra igyekvő kombis apukák egyaránt belekeveredhetnek a nem túl bonyolult szituba. Nem ritka, hogy az „egyenesen megyek tovább” elvet alkalmazva a belső sávból a körforgalom belsőjébe hajtanak, majd onnan szembe kivágva el is hagyják el azt. Természetesen ez nem a jó megoldás, mégsem idegen a gyakorlattól. Egyszerűsítsük le a képletet, úgy talán az aszfaltkarikát mumusként kezelő vezetőkhöz is eljut az üzenet.
A körforgalom valójában egy kereszteződés, sávjai pedig – ha több van belőlük – a párhuzamos közlekedés általános szabályai szerint „működnek”. Ha a városban jobbra fordulsz, azt ugye nem a belső sávból teszed? Jó, erre is van ellenpélda, de maradjunk a szabályos metódusnál. Nos, ha a belsőben haladsz, előbb az irányjelzőre pöccintve kisorolsz jobbra és lekanyarodsz, elhagyva az addigi útszakaszt. Lám, ugyanígy zajlik a körforgalomban is. Behajtok, kiválasztom a megfelelő kijáratot, ha a belsőben haladok, előbb kihúzódom jobbra (irányjelző!), s onnan kihajtok a megfelelő helyen. Nem bonyolult ugye? Persze, hogy nem, a gyakorlatban mégsem ezt látjuk.
Ezért nem működik…
A leggyakoribb hiba, hogy félreértelmezett vagy soha meg nem tanult szabályok alapján találomra kóborolnak az autósok – és igen, néha a motorosok is – a körforgalmakban. A következő téveszmék fordulnak elő a leggyakrabban:
1. Behajtáskor kötelező a jobbos irányjelző használata. Nem az, persze nem is tiltott, de tökéletesen alkalmas arra, hogy összezavarja az első kijáratnál várakozókat, azt sugallva, hogy egyből el is hagyjuk a körforgalmat.
2. A külső sávot csak kihajtásra használhatom. Ez így nem igaz, már csak azért sem, mert ismeretlen helyen, öt-hat lehajtó esetén akár több előtt is elhaladhatunk így, nem tudva, hogy pontosan hány méterre is esik a keresett kivezető.
3. Kétsávos be- és kicsatlakozásnál használhatom végig a belső sávot. Gondolj csak bele, ha valaki az előző példát követve a külsőben halad, keresve a kijáratot, pontosan beléd fog csattanni, mikor a belsőből kivágva elhagyod a körforgalmat…
A szabálytalanságok iskolapéldája testközelből
Bárcsak fikció lenne a fenti felsorolás, de a Diósd és Érd környékén lakók tudnának mesélni, hogy mennyire életszerű is ez a hármas. Jobb híján már részletesebb táblákat, és a kusza sávváltást megakadályozó fizikai válaszvonalat is kihelyeztek, de ezek csak csökkentették a hibák számát, s nem tudták teljesen kiirtani a tévesztéseket. Pedig a kétsávos körforgalom csak a kezdet, Győr felé autózva például lámpákkal szabályozott négy-öt párhuzamos nyomvonalon futó csomópont állja utunkat, ami tényleg gordiuszi csomó lehet az összetettebb képletekkel éppen csak ismerkedő közlekedőknek…
És akkor még nem is említettük a körforgalmak Góliátját, a Magic Roundaboutot az angliai Swindonban. Öt ki- és behajtási lehetőség, öt önálló kis körforgalommal a csatlakozásoknál. Az irányjelző-kapcsolók valószínűleg jól fogynak a környékbeli autósboltokban, bár az is igaz, hogy inkább nőjenek fel a feladathoz az arra járók, minthogy öt jelzőlámpa korlátozza a forgalmat, tovább növelve a városok amúgy is határértéken mozgó légszennyezettségét…
S végezetül jöjjön minden idők legfurcsább hazai esete, mégpedig a Rétság melletti nagyjából ötven méter átmérőjű körforgalomból. A külső szélen haladva vagy 150-200 méter egy teljes kör, ezért aztán úgy gondolta a jóember, hogy „lenyesi”, és balra, egyből a harmadik kijárat felé vette az irányt. Szerencsétlenségére éppen egy motorosrendőr jött szembe, aki a vasról lepattanva azonnal felelősségre vonta:
- Jó napot kívánok! Árulja már el, kérem, hogy miért balra hajtott be a körforgalomba?
Az öreg láthatóan felbőszült azon, hogy ekkora szamárságot kérdeztek tőle, és emelt hangon, szemöldökét ráncolva vágott vissza:
- Hogy-hogy miért? Hát erre a legrövidebb, nem?!
Ez is azt mutatja, hogy akad még tennivaló, hiszen az élet többi területéhez hasonlóan itt sem a szabályokat ismerő, de bizonytalan vezetők a veszélyesek, hanem a félreinformált, ellenben nagyon határozott társaik…